A sötétség fogságában

Andrew – Minden egy ballépéssel kezdődött

https://www.libri.hu/konyv/l_anne_green.a-sotetseg-fogsagaban-1.html

Egy sikátor árnyékában a falnak dőlve álltam és vártam. A fenébe! Hogy történhetett ez? A dolgok nem abba az irányba haladtak, amerre szerettem volna. Ezzel most minden megváltozik. Soha nem voltam még ilyen nehéz helyzetben, mint most. Az egyik emberem elárult, ami mélyen megdöbbentett, a pályafutásom alatt ilyen még sosem fordult velem elő. Súlyos döntés előtt álltam, a gondot pedig csak az jelentette, hogy nem voltam gyilkos, de tudtam, a mi köreinkben az árulás megbocsáthatatlan bűn.

Egyre hangosodó neszeket és zajt hallottam. Felismertem a hangját: Anthony volt az. Ő volt a barátom, a testőröm és a legjobb emberem. Sosem hagyott még cserben.

– Fogjátok erősen a nyamvadt kis árulót – utasította a többieket.

– Tony, engedjetek el! Esküszöm, mindent jóváteszek – hallottam a kétségbeesett hangot.

– Akkor kellett volna gondolkodnod, amikor egyáltalán megfordult a fejedben, hogy meglopsz minket.

A rejtekemből láttam a rettegést Simon arcán. Jó emberismerőnek vallottam magam, így nyilvánvaló volt számomra, hogy ez az ember egy gyáva kis féreg, az ilyenek nem mernek kikezdeni a magunkfajtával, ezért volt érthetetlen a kialakult helyzet. Magyarázatot akartam kapni, gyűlöltem tévedni. Én sosem fogtam mellé, bosszantott, hogy ez az alak mégis át tudott verni. Úgy látszik, a kapzsisága nagyobb volt, mint a félelme. Zsebre dugott kézzel előléptem az árnyékból, ahol addig csendben várakoztam.

– Simon, Simon… – csóváltam a fejem, majd belemélyesztettem a tekintetem az övébe. Azt akartam, hogy féljen. – Nem hinném, hogy lenne hihető magyarázatod a történtekre, de hallgatlak.

– Andrew, esküszöm, nem én voltam – hadarta.

Egyértelmű volt, hogy nem mond igazat.

– Ne hazudj! – üvöltöttem dühösen. – Az árulásnál csak a hazugságot utálom jobban! Tudtad, hogy lebuksz. Ennyire ostoba lennél?

Kihívóan rám nézett. Volt valami a szemében, amire eddig nem figyeltem fel: gőg és ravaszság. Nem tetszett ez nekem.

– Nem ölhetsz meg most, ezt te is tudod. Túl kockázatos lenne – suhant át az arcán egy mosoly.

Bosszantott ez a magabiztosság, közelebb léptem, és gyomorszájon vágtam. Összegörnyedt, de az embereim erősen tartották a karját. Belemarkoltam a hajába és felrántottam.

– Akkor végzek veled, amikor csak akarok, ez elég nyilvánvaló, remélem – sziszegtem a képébe.

– A fészkes fenét – fröcsögte. – Szükséged van rám – vigyorgott öntelt képpel.

– Anthony! – kiáltottam dühösen. – Tanítsátok meg a barátunknak, hogy velünk nem szórakozhat. Inkább vállalom a rizikót, de velem nem packázhat. Tűntessétek el a szemem elől, VÉGLEG!

Már léptem volna el tőle, mikor utánam szólt.

– Várj! Ígérem, nem fordul elő még egyszer. Hallod, Drew? – fogta könyörgőre.

– Na, látod, ebben én is biztos vagyok – bólintottam és már el is fordultam tőle, mikor újra utánam kiáltott.

– Ramírez nem fog örülni, hogy kezdhet mindent elölről. A következő szállítmányig nincs is időd keresni a helyemre valakit. Ezt te is tudod. Hamarosan te is az én helyemen fogsz állni.

– Ramírez egyvalamit nem bocsát meg: a hűtlenséget. Nekem pedig azt, ha ezt büntetlen hagyom. Nem kellett volna ujjat húznod velünk. Viszlát, Simon!

– Adok biztosítékot – pánikkal a hangjában üvöltötte. – Akkor nem kell most megöletned és biztos is lehetsz abban, hogy nem verlek át, a rakomány is a terv szerint jöhet.

Megtorpantam egy percre. Hmm. Biztosíték. Ez elgondolkodtató. A szállítmány már elindult, pár hét és célba ér, ha valahol hézag lesz, a lebukás veszélye megsokszorozódik. Ez tényleg nem hiányzik senkinek.

– Miféle garanciára gondolsz? – sandítottam rá. – Mert ugye az világos, hogy nagyon fontos dolognak kell lennie.

– A testvérem elég fedezet lenne neked?

– Te a saját testvéred ajánlod? Meg vagy húzatva? Mit fog szólni ehhez? – Ez megdöbbentett. Ilyet még nem hallottam, hogy valaki önként löki oda a drogkereskedőknek a családtagját.

– Olyat kértél, ami fontos nekem, nem igaz? Mi lehetne fontosabb a saját véremnél? Így megnyugodhatsz. Az pedig, hogy mit szól, hát, magától nem menne bele, így azt gondolom, nem kell megkérdezni. Anthony elintézi. Megadom a címét és a munkahelye adatait. Mikor nálad van, tájékoztatjuk a helyzetről. Nem ostoba, meg fogja érteni. Lehet, hogy dühös lesz, de idővel lehiggad majd. Szeret engem, nem hiszem, hogy az életemmel játszana.

– Tudod, Simon, te egy igazi tökkelütött barom vagy! Egy normális embernek eszébe sem jutna ilyen. Eleve elgondolkodtató, hogy bízhatok-e benned, ha a saját testvéred életét veszélyezteted, hogy a magadét mentsd.

– Ugyan már, ha minden jól megy, akkor senki élete nem lesz veszélyben – vigyorgott önelégülten.

– És a múltkori húszmillió? Szerinted azt csak úgy lenyelem neked? – emeltem meg a hangom.

– Visszafizetem. Esküszöm! – bizonygatta.

– Eleve nem is kellett volna hozzányúlnod. Mégis, mi a fenét gondoltál?

– Kicsit elragadott a hév. Nem gondolkodtam, de ez nem fordul elő újra.

– Erre visszatérünk azután, hogy a szállítmány révbe ért. Ja, és Simon, senki nem pótolhatatlan, ahogy te sem és én sem. Ezt jól jegyezd meg!

Tonyhoz fordultam.

– Kerítsd elő a tesóját és hozd a hajóra. A vendégünk lesz, amíg ezt le nem zárjuk. Figyelj rá, hogy ne essen bántódása. Ezt meg itt – intettem Simon felé – tanítsátok kicsit móresre, hogy ne jusson többet eszébe felültetni minket.

Hátat fordítottam nekik és hallottam, ahogy Tony püfölni kezdi. Megérdemli a nyomorult júdás! Nem élvezhettem ki a pillanatot, mert rám még nehéz percek vártak. El kellett magyaráznom a főnöknek, mi történt az áruval. Nem lesz egyszerű. Nem a megbocsátásról híres. Nem elégszik meg annyival, ha megbüntet valakit. A bűnösnek sokszorosan kell meglakolnia a bűneiért, miközben élvezettel figyeli. Kirázott a hideg.

 

Christine – Kétségek közt

https://www.libri.hu/konyv/l_anne_green.a-sotetseg-fogsagaban-1.html

Mikor visszatértem a hajóra, a fedélzeti konyhában összeütöttem magamnak egy szendvicset ebéd előtt. Kimerített a sok ugrás, pörgés és forgás. Hirtelen hangos kiabálást hallottam a fedélzet felől. Drew telefonált.

– Nem, Betsey, már világosan az értésedre adtam, hogy köztünk nem volt és nem is lesz soha semmi… Nem, ne gyere ide megbeszélni… Nem, nem tudsz meggyőzni az ellenkezőjéről. – Rövid hallgatás következett, azt hittem, befejezte, és újra kikukucskáltam, ekkor ismét üvölteni kezdett. – Akkor másképp fogalmazok. Kopj le! Szállj le rólam! – Nagyot ugrottam ijedtemben. Ledobta a telefont az ülőgarnitúrára és szembe találta magát velem.

– A népszerűség ára, Mr. Dark? – cukkoltam, és élveztem a helyzetet.

Nem válaszolt, csak fújt egyet és lecsavarta az ásványvizes palackja tetejét.

– Nem értem, néhány nő miért nem érti, hogy a nem az nem.

– Ezek szerint idejön? – döbbentem meg.

– Minden bizonnyal – sóhajtott fel csalódottan. – Lekoptathatatlan.

Ekkor váratlanul belém bújt a kis ördög.

– Lehet, hogy most én segíthetnék magának – csúszott ki a számon.

– Tényleg? Na, ne mondja! És mégis hogyan? – Megvontam a vállam, miközben beleharaptam a szendvicsembe.

– Szerintem nincs kiábrándítóbb, mint egy másik nővel együtt találni a szeretett férfit. – Éppen beleivott volna a vizébe, de ahogy ezt meghallotta, prüszkölve rám fújta az egészet. Hitetlenkedve pislogott, miközben fuldokolva köhécselt.

– Maga most felkínálja magát nekem? – nyögte meghökkenve, amire én nyeltem félre a falatot és köhögni kezdtem.

– Nem, dehogy! – vágtam rá.

– Akkor nem értem – tárta szét a karjait.

– Csak úgy tehetnék, mintha… Mikor ide jön… Tudja… ‒ mondtam zavartan.

– Miért tenné meg nekem ezt a szívességet? – sandított rám gyanakvóan. Irtó jól állt neki.

– Talán, mert megsajnáltam magát. Ez a Betsey már napok óta zaklatja. Láttam, tegnap is az ebédnél már nem is számoltam, hányszor nyomta ki a telefont. Bár, hogy őszinte legyek, nem tudom, mit lát ez a nő magában, hogy így megalázkodik. – Felvonta a szemöldökét és huncut mosolyra húzta a száját. Érzékeltem, hogy a kijelentésem felkérés volt keringőre. Basszus!

– Rendben, Christine. Feltételezem, nem önzetlenül teszi. Mit kér cserébe? – fonta karba a kezeit.

– Mondjuk, egy Jokert – böktem ki jobb híján.

– Egy mit?

– Egy Joker lapot. Fogalmazzunk úgy, hogy jön nekem eggyel. Amikor már tudom, mit kívánok, elmondom, és magának teljesítenie kell a kívánságom. – Jót mulatott, tetszett neki az alku. Ahogy nekem is, hogy a markomban tarthatom.

– Oké. Megegyeztünk, Chris – nyújtotta a kezét. – De a szabadsága nem alku tárgya, ezt előre kikötöm.

– Ez fel sem merült bennem – kacsintottam rá. Elfogadtam a jobbját, és kezet ráztunk. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha áram szaladt volna végig a testemen. Lehunytam a szemem, mert így még intenzívebb volt az érintés. Mi van ebben a pasiban, ami így beindít? Tény, hogy jó a dumája és valahogy képes másokra mély benyomást gyakorolni, amihez nagyon jól illett az ártatlannak tűnő helyes ábrázata. Szelíd, mosolygós pasi hatását keltette. Ha csak egy srác lett volna a szomszédból, már biztos fülig szerelmes lettem volna. Éppen ezért kezdett meginogni a hitem ebben az egész betsey-s megállapodásban. Én hülye, nem hogy távol tartanám tőle magam, egyre közelebb kerülök hozzá. Miért kellett nekem ebbe belefolyni? Már csak egyetlen reményem maradt: Betsey mégsem jön el.

Órákkal később azonban minden reményem elszállt. Ebéd után tényleg befutott Betsey. A biztonságiak igyekeztek hátráltatni a bejutását, időt adva ezzel nekünk a felkészülésre. De ha már így alakult, most két legyet üthetek egy csapásra, gondoltam. Segítek ennek a szépfiúnak, ugyanakkor meg is leckéztetem, ha minden jól megy. Mindig megkapja, amit akar, mi? Azt majd meglátjuk.

Elhatároztam, hogy az ujjam köré csavarom és pofára ejtem. Bementünk a szobájában, én már előre felkészültem. Egy rövid, derekánál megkötős nyári kis ruha volt rajtam. Andrew a tekintetét legeltette rajtam. Türelmetlen rezgést láttam a szemében.

Lassú mozdulatokkal oldoztam ki a ruhám és lazán a földre ejtettem. Fekete csipkebugyit és melltartót viseltem, direkt választottam ezt, szexi akartam lenni. Meg akartam mutatni neki, hogy legyen ő akármilyen jó pasi, valamit mégsem kaphat meg. Az egész testem végigpásztázta a tekintetével, feltűnően szemrevételezett, vizuális körutazásra indult a testemen, és egy-egy pillanatra megállt a legínycsiklandóbb részeknél. Teljesen megrémültem, amilyen vágyat éreztem a szemében, szinte felfalt a tekintetével. Féltem, vajon meddig fajulhat ez az egész. Hiszen én csak játszani akartam egy kicsit.

Ő is ledobta a pólóját és gyors mozdulatokkal megszabadult a nadrágjától is. Egy bokszeralsóban állt előttem teljes valójában. Nagyokat nyeltem, isteni látványt nyújtott az izmos teste. Szinte bizseregtek az ujjaim, annyira szerettem volna megérinteni.

Higgadtságot erőltetett magára, majd lazán elnyúlt az ágyon.

– Rendben, akkor most jöjjön ide – suttogta vágytól remegő hangon. A szemében lobogó tűz kicsit lerombolta a magabiztosságom. Már nem tartottam ezt a színjátékot egyáltalán jó ötletnek. A gyomromban furcsa bizsergést éreztem. Túlságosan is csábító volt ez a férfi. A legbölcsebb az lenne, ha még most olajra lépnék. Észrevette az elbizonytalanodásom, a habozásom.

– Csak nem inába szállt a bátorsága, Christine? – szurkálódott. Működött a fordított pszichológia, besétáltam a csapdába. Nem akartam, hogy azt higgye rólam, hogy gyáva vagyok.

– Nem – mondtam határozottságot erőltetve a hangomra, és odaléptem az ágyhoz. Feltérdelt, megragadta a kezem és magára húzott lovagló ülésben. Én teljesen lefagytam, nem tudtam, hogyan tovább.

– Csókoljon meg! – utasított vigyorogva.

– Mi? – rökönyödtem meg.

– Maga akarta ezt, vagy visszakozik? – piszkálódott. Rettenetesen haragudtam magamra ezért a helyzetért. Éreztem, hogy ez nem az a terep, ahol győzhetek. Ostobaság volt részemről, hogy azt képzeltem, a saját területén kényszeríthetem térdre.

– Nem, csak… – hebegtem.

– Gyerünk, csókoljon meg! – noszogatott. Lehajoltam és nyomtam egy gyors puszit a szájára. Kuncogni kezdett, láthatóan jól mulatott rajtam. Kezdett felidegesíteni a pajkos, kisfiús mosolya.

– Na, ne! Sokkal szenvedélyesebb nő maga ennél. Ne mondja, hogy nem vagyok hatással magára, legalább egy kicsit. – Ahogy ezt mondta, vigyorogva felhúzta az orrát, olyan szemtelenül helyes képe volt, de az önteltsége bosszantott.

– Ezek szerint sajnos nincs hatással rám, Mr. Dark – vágtam vissza.

– Oké, akkor megmutatom magának, hogy milyen az, ha istenigazából megcsókolják.

Ekkor hirtelen megragadta a csípőmet, és egy gyors mozdulattal maga alá gyűrt és rátapadt a számra. Gondolkodni sem volt időm. Olyan szenvedélyesen csókolt, ahogy még soha senki azelőtt. A gyomromban a kéj azonnal hullámozni kezdett.