2022 május

2022 május közös olvasmánya: K. M. Holmes – Dario

---

Újra főszerepben K. M. Holmes!
Ha emlékeztek, korábban már olvastunk a könyvklub keretén belül az írónőtől. Bár eddig csak egy regénye volt közös olvasmány, én beleszerettem a stílusába és elolvastam a többi könyvét is, mivel az írónő művei egyenlő lett számomra a minőséggel, fantasztikus könyvekkel. 

Éppen ezért is örültem, hogy most, a már korábban megismert Dario történetét olvashattam veletek. Kissé eltérő az írónő stílusa, amivel kilépett a saját komfortzónájából. Ha tömören kellene összefoglalni az élményt: IMÁDTAM! K. M. Holmes ezúttal is egy izgalmas utazást teszünk, a maffia világába, amivel betekintést nyerhetünk, hogy hogyan is zajlanak a dolgok az alvilágban. Izgalmas volt az egész történet. Még nagyon szívesen olvastam volna tovább.

Számomra egy új oldalát mutatta meg az írónő, hiszen egyszerre két szálon futott a cselekmény – múlt és jelen. Szerintem klasszul megoldotta a szerző, bár az elején nem minden múltbeli eseményt tudtam, hogy hova tegyek a képzeletbeli idősíkon, de később minden kitisztult számomra, mivel megannyi kérdés feltevés mellett, mindenre választ is kapunk. 

A könyv az első perctől fogva lehengerlő. Amitől számomra emlékezetes lett a regény: az a fantasztikus, részletes leírások. Minden a táj leírás annyira tökéletesek és alaposak voltak, hogy úgy éreztem, mintha én is jelen lennék. Szinte éreztem a dohánylevelekből sodort szivar illatát, és magam előtt láttam a csodálatos színes házakat.  A karakterek már szenzációsan kidolgozottak, megformáltak, személyük észrevétlenül lopják bele magukat az olvasó szívébe.

Érezhető volt számomra a sok kutatómunka, de leginkább, hogy a műnek szinte már lelke van és megszólítja az olvasót. 

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én szinte alig tudtam letenni a könyvet. Már az első oldalon ámulatba ejtett, de a történet varázsa még az utolsó oldalon is elbűvöl. Annyi izgalom, romantika és fordulat volt a történetbe, hogy szinte a székhez láncolt és magával ragadott a könyv, mondhatni már-már egészen a lelkemig hatolt. Tipikusan az a fajta könyv, amit nagyon nehezen lehet félbehagyni, hiszen annyira magával ragadó az egész történet, hogy észre se lehet venni, hogy elolvastuk a felét. 

A könyv olvasása közben egy igazi érzelmi hullámvasúton veszünk részt, ami több extra hurokkal/csavarral is kiegészül . Fájdalom, kegyetlenség, halál, szerelem, elválás, gyűlölet, remény, félelem, öröm és veszteség. Ezekkel az érzelmekkel találkozhatunk.
Nagyon ritka, hogy egy férfi szemszögéből olvashatunk, és hogy részesei lehetünk az érzelmeinek, a gondolatainak. 

Kedvenc idézeteim:

A mélység, amibe zuhantam, fekete volt, és ismeretlen. Minden, amitől embernek éreztem magam, eltűnt, és átváltoztam valami egészen mássá.

– Hidd el, a magány csak addig vonzó, amíg nem kényszer.