2022 augusztus
2022 augusztus közös olvasmánya: Pap Éva – Megbocsátás
Hát nem is tudom, hogy hol kezdjem. Nagyon nehéz szavakba önteni, hogy mi mindent éltem át a regény olvasása közben.
Azt az egyet leszögezhetjük, hogy nem egy könnyed történetről van szó. Ám ennek ellenére mégis nagyon gyorsan haladtam az olvasással. Annyira mélyen beszippantott a történet, hogy nem volt kedvem visszatérni a valóságba.
A történetet két szemszögből olvashatjuk. Érdekes volt, és számomra új élmény, egy olyan történetet átélni, amikor a két főszereplő gondolatait is megismerhetjük egyazon eseménnyel kapcsolatban.
Nekem Lili szakasza jobban tetszett, ám Tomo okozta a legnagyobb meglepetéseket.
Lili része egyszerűen magával ragadt. Imádtam olvasni. Annyira könnyedén haladtam vele, teljesen belefeledkeztem a történetbe.
A könyv ezen szakaszában éltem át a legtöbb érzelmet. Lili ahogyan elmesélte az eseményeket, teljesen átéreztem a fájdalmát, a csalódottságát, a megbántottságát. És azt teljesen világos volt számomra, hogy miért bocsátott meg Tomónak.
Tomo részével kicsit lassabban haladtam. (Lili része kicsit gördülékenyebb volt számomra) Azonban, ahogy korábban is mondtam, ez a szakasz tartogatta számomra a legtöbb meglepetést. Ezelőtt még nem olvastam olyan történetet, amelyben egy férfi gondolatait ismertem volna meg ilyen részletességgel egy megcsalással kapcsolatban.
Bevallom, mikor megértettem a motivációját a megcsalásra, már nem tudtam annyira haragudni rá, mint a Lili részét követően. Valamennyire megenyhültem.
Másként ítélitek meg a történteket úgy, hogy ismeritek mindkét fél álláspontját?
Én igen. Kezdetben elítéltem Tomót. Lehet én is megbocsátottam volna neki. Ám az ő verziójának ismerte nélkül teljesen más szemmel néztem volna rá.
Nem azt mondom, hogy teljesen felmentettem magamban a bűnei alól Tomót, ám már nem látom annyira vétkesnek. Nagyot hibázott. Ez tény. Ám én úgy érzem, ez a házasság kicsit mindkét fél hibájából (nem egyenlő arányban) csúszott félre.
Nekem egy fantasztikus élményt adott a könyv. Annyira tetszett a könyvben, hogy az írónő úgy öntötte szavakba a történetet, hogy közben megszólított a regény. Így szinte részesévé válhattam a történetnek. Talán emiatt lett nagyon érdekes és maradandó élmény számomra.
Őszintén szólva én kicsit örültem, hogy nem derült ki, hogy végül ki az apa. Hiszen így motoszkál a fejemben a gondolat, hogy hogyan alakult volna Lili és Tomo házassága, ha kiderül, hogy tényleg ő, vagy épp nem ő az apa.
Ugyanakkor azért is érzem úgy, hogy jobb, hogy nem derült ki az igazság, mert talán elvonta volna a fókuszt a történet mondanivalójáról.