2020 június
2020 június közös olvasmánya: Baráth Viktória Első tánc
Ez a regény maximálisan megérdemli az 5 csillagot. Teljes mértékben kikapcsolt és szórakoztatott. Pont azt kaptam tőle, amit vártam. Ráadásképpen, (bár a helyszínleírások kevesek voltak) úgy éreztem, mintha elutaztam volna én is Párizsba, és eltöltöttem volna ott egy felejthetetlen hetet.
Zoey története vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Volt amikor boldog voltam, volt amikor összetört, de pont ettől tetszett annyira. Viki remekül tud játszani az olvasók érzelmeivel.
Számomra nagyon szimpatikus karakter volt Zoey. Teljesen bele tudtam magam élni a bőrébe, mintha velem történtek volna meg az események. Az lány érzelmeit szerintem remekül átadta az írónő. Mikor örült, vele együtt szárnyalt a szívem, mikor megbántották, fájt a gyomrom és ideges voltam, összetörtnek éreztem magam. (Utóbbit szó szerint értsétek 
Nem lehetett hozzám szólni, mikor azokat a jeleneteket olvastam.)
Nem lehetett hozzám szólni, mikor azokat a jeleneteket olvastam.)Nem egy esett volt, amikor másképp döntöttem volna Zoey helyében. Olykor dühös voltam, néha pedig értetlenül álltam a dolgok előtt.
Már első olvasásra is nagyon szerettem ezt a történetet. Tetszettek a részek, amelyekkel kibővítette Viki az első könyvét. Viszont a lezárása az első kiadásnak jobban tetszett. Ott sokáig agyaltam rajta, hogy vajon később mi történhetett Zoey-val, amit a bővített változat után nem éreztem, hiszen ott szinte erős utalást tett rá az írónő, hogy újra összejönnek. (Legalább is én így éreztem.)